Itt a második feji reméljük tetszeni fog!!!
Jó olvasást!!!
és komikat kérünk:Đ!!!
Puszi:Tina és Blanka
2010. július 13., kedd
2 fejezet: Valami új
"Még egy másodpercig nézhettük egymást, de aztán mindketten szélesen evigyorodtunk."
-Szia-mondtam kedvesen az ismeretlen hasonmásomnak.
-Sziaa-szinte csiripelte majd fojtatta-Alice vagyok, láttalak a látomásomban nagyon homályosan de biztos vagyok benne hogy téged láttalak.Nem értem mért jöttem olyan volt mintha valami húzna feléd.
-Én is ezt éreztem-mondtam,majd miután leesett mit is mondott megmerevedtem.-Látomásod volt?-kérdeztem úgy hogy szinte alig mozgott a szám.
-Igen-válaszolta egyszerűen miközben vállat vont.-Miért?
-Hmm..Nem elég hogy hasonlítunk egymásra még a képességünk is ugyanaz.
-Micsoda?-kérdezte elkerekedett szemekkel.-Ez biztos nem véletlen.
Hirtelen megfogta a kezem és vámpírsebességgel húzni kezdett.
-Hova megyünk?-kérdeztem de nem kaptam választ.-Egyébként Lucasnak hívnak.
Egy aprót bólintott , majd még gyorsabban kezdett húzni.Ha nem akartam volna hogy húzzon könnyedén kiránthattam volna a kezem a kezéből, de nem zavart cask az érdekelt hova húz.Ebben a másodpercben 6 vámpír szagát éreztem meg és egy ember szagát, meg kell hagyni elég ínycsiklandozó szaga volt.A másodperc töredéke alatt egy nagy fehér villánál álltunk szemben 6 vámpír és 1 ember aki egy magas bronzos hajú vámpír mögül kukucskált.Egy szőke vámpír előrelépett és köszöntött.
-Szervusz.Carlise vagyok ők pedig itt a családom: Alice gondolom őt már ismered-mosolyodott el majd folytatta jobbra mutogatva.-Esme,Rosalie,Emett,Edward,Bella és Jasper
-Nagyon örvendek-mondtam egy mosoly kiséretében.-Lucas vagyok.
-Mit szólnál hozzá ha bemennékés elmesélnéd hogy keveredtél ide?
-Szia-mondtam kedvesen az ismeretlen hasonmásomnak.
-Sziaa-szinte csiripelte majd fojtatta-Alice vagyok, láttalak a látomásomban nagyon homályosan de biztos vagyok benne hogy téged láttalak.Nem értem mért jöttem olyan volt mintha valami húzna feléd.
-Én is ezt éreztem-mondtam,majd miután leesett mit is mondott megmerevedtem.-Látomásod volt?-kérdeztem úgy hogy szinte alig mozgott a szám.
-Igen-válaszolta egyszerűen miközben vállat vont.-Miért?
-Hmm..Nem elég hogy hasonlítunk egymásra még a képességünk is ugyanaz.
-Micsoda?-kérdezte elkerekedett szemekkel.-Ez biztos nem véletlen.
Hirtelen megfogta a kezem és vámpírsebességgel húzni kezdett.
-Hova megyünk?-kérdeztem de nem kaptam választ.-Egyébként Lucasnak hívnak.
Egy aprót bólintott , majd még gyorsabban kezdett húzni.Ha nem akartam volna hogy húzzon könnyedén kiránthattam volna a kezem a kezéből, de nem zavart cask az érdekelt hova húz.Ebben a másodpercben 6 vámpír szagát éreztem meg és egy ember szagát, meg kell hagyni elég ínycsiklandozó szaga volt.A másodperc töredéke alatt egy nagy fehér villánál álltunk szemben 6 vámpír és 1 ember aki egy magas bronzos hajú vámpír mögül kukucskált.Egy szőke vámpír előrelépett és köszöntött.
-Szervusz.Carlise vagyok ők pedig itt a családom: Alice gondolom őt már ismered-mosolyodott el majd folytatta jobbra mutogatva.-Esme,Rosalie,Emett,Edward,Bella és Jasper
-Nagyon örvendek-mondtam egy mosoly kiséretében.-Lucas vagyok.
-Mit szólnál hozzá ha bemennékés elmesélnéd hogy keveredtél ide?
-Rendben.-mondtam egy kicsit vonakodva,de azért elindultam Carlise után.
Miután bementünk(szerintem a hátsó ajtón)Carlise egy hatalmas fehér szobába vezetett,gondolom a nappaliba.Mindenki leült a fehér bőrgarnitúrára.Elég izlésesen van berendezve ez a ház.Nagyon tetszik.
-Szóval ,hogy lettél vámpír?
-Hmm.Kb. 20 évvel ezelőtt egy James nevű vámpír változtatott át, fogalmam sincs miért éppen hazafelé sétáltam a foci edzésemről amikor a fák közül rám vetette magát és az erdő másik szélén kötöttünk ki. A következő emlékem az égető fájdalom.Amikor felébredtem hietetlenül erősnek éreztem magam,és megöltem Jamest, apró darabokra téptem szét és elégettem.Amég ember voltam rengeteget olvastam vámpírokról persze nem hittem bennük de szerettem a régi mítoszokat olvasgatni, innen tudtam hogy elkell égetni a vámpírokat.James talán azért változtatott át mert sokat tudtam a vámpírokról.Nem tudom.-vontam meg a vállam.
-Mesélj még magadról.-kérte szelíden Esme,úgy beszélt velem mintha a fia lennék.
-Rendben.Öhm.Öltem embert.-itt lesütüttem a szemem mert egyáltalán nem voltam büszke rá.-De tudtam hogy van más választásom ezért inkább állatokkal kezdtem táplálkozni, nem akartam "szörnyeteg" lenni.-rajzoltam macskakörmöket a levegőbe.
-Hogyan kerültél ide, vagyis miért jöttél éppen Forksba?
-Sokáig jártam a világot és olvastam egy újságban hogy Port Angelesben zavargások voltak, gondoltam utána nézek,meg amúgyis Forks tökéletes hely egy vámpírnak, szinte mindig esős és alig laknak itt háromezren.
-Értem.-mondta Carlise elgondolkodva.-Emlékszel még valamire ember korodból?
-Öhm.Igen.-mondtam és éreztem hogy a fájdalom átjárja a testem.
Miután bementünk(szerintem a hátsó ajtón)Carlise egy hatalmas fehér szobába vezetett,gondolom a nappaliba.Mindenki leült a fehér bőrgarnitúrára.Elég izlésesen van berendezve ez a ház.Nagyon tetszik.
-Szóval ,hogy lettél vámpír?
-Hmm.Kb. 20 évvel ezelőtt egy James nevű vámpír változtatott át, fogalmam sincs miért éppen hazafelé sétáltam a foci edzésemről amikor a fák közül rám vetette magát és az erdő másik szélén kötöttünk ki. A következő emlékem az égető fájdalom.Amikor felébredtem hietetlenül erősnek éreztem magam,és megöltem Jamest, apró darabokra téptem szét és elégettem.Amég ember voltam rengeteget olvastam vámpírokról persze nem hittem bennük de szerettem a régi mítoszokat olvasgatni, innen tudtam hogy elkell égetni a vámpírokat.James talán azért változtatott át mert sokat tudtam a vámpírokról.Nem tudom.-vontam meg a vállam.
-Mesélj még magadról.-kérte szelíden Esme,úgy beszélt velem mintha a fia lennék.
-Rendben.Öhm.Öltem embert.-itt lesütüttem a szemem mert egyáltalán nem voltam büszke rá.-De tudtam hogy van más választásom ezért inkább állatokkal kezdtem táplálkozni, nem akartam "szörnyeteg" lenni.-rajzoltam macskakörmöket a levegőbe.
-Hogyan kerültél ide, vagyis miért jöttél éppen Forksba?
-Sokáig jártam a világot és olvastam egy újságban hogy Port Angelesben zavargások voltak, gondoltam utána nézek,meg amúgyis Forks tökéletes hely egy vámpírnak, szinte mindig esős és alig laknak itt háromezren.
-Értem.-mondta Carlise elgondolkodva.-Emlékszel még valamire ember korodból?
-Öhm.Igen.-mondtam és éreztem hogy a fájdalom átjárja a testem.
2010. június 25., péntek
2010. június 23., szerda
1 fejezet: Az "életem" kezdete
(Lucas szemszöge)
Husz évvel ezelőtt kezdődött az "életem" egy James nevű vámpír változtatott át.Miután vége lett a sötétségnek és a fájdalomnak a düh szétáradt a testemben és apró darabokra téptem szét Jamest.
Öltem embert,de nem akartam "szörnyeteg" lenni,ezért a mai napig állati vérrel táplálkozom.
Sokáig jártam a világot,amikor megtaláltam a szinte mindig esős városkát Forksot.A repülőm délben érkezett.Fogalmam sincs hol fogok lakni,de nem is nagyon érdekelt,mert a szomjúság szörnyen égeti a torkom.Így az első dolgom a vadászás lesz.Hívtam egy taxit,hogy "emberibb" legyek és a külvárosig mentem.Kifizettem a taxit és úgy tettem mint ha mentem volna valakihez.
Miután meggyőződtem arról,hogy sehol sincs ember,vámpír sebességgel futottam a legközelebbi erdőbe.Egy ideig futottam és éppen egy pumával végeztem mikor bevillant egy kép a jövőmről,miszerint találkozni fogok egy vámpírral.Látomásom beigazolódott mert keletről egy vámpír szagát sodorta felém a szél.Elkezdtem arra rohanni magam sem tudom miért,talán meg kellett volna fordulnom,de úgy éreztem mint ha valami húzna az irányába.Egy másodperc múlva már egymással szemben álltunk.Mindkettőnk arcára kiült a sokk.Ez a kiscsaj halálian hasonlított rám és nem csak abban,hogy szemei aranybarnán csillogtak hanem az arcformája teljesen olyan volt mint az enyém.Azt hiszem még egy másodpercig nézhettük egymást de aztán mind ketten szélesen elvigyorodtunk
Husz évvel ezelőtt kezdődött az "életem" egy James nevű vámpír változtatott át.Miután vége lett a sötétségnek és a fájdalomnak a düh szétáradt a testemben és apró darabokra téptem szét Jamest.
Öltem embert,de nem akartam "szörnyeteg" lenni,ezért a mai napig állati vérrel táplálkozom.
Sokáig jártam a világot,amikor megtaláltam a szinte mindig esős városkát Forksot.A repülőm délben érkezett.Fogalmam sincs hol fogok lakni,de nem is nagyon érdekelt,mert a szomjúság szörnyen égeti a torkom.Így az első dolgom a vadászás lesz.Hívtam egy taxit,hogy "emberibb" legyek és a külvárosig mentem.Kifizettem a taxit és úgy tettem mint ha mentem volna valakihez.
Miután meggyőződtem arról,hogy sehol sincs ember,vámpír sebességgel futottam a legközelebbi erdőbe.Egy ideig futottam és éppen egy pumával végeztem mikor bevillant egy kép a jövőmről,miszerint találkozni fogok egy vámpírral.Látomásom beigazolódott mert keletről egy vámpír szagát sodorta felém a szél.Elkezdtem arra rohanni magam sem tudom miért,talán meg kellett volna fordulnom,de úgy éreztem mint ha valami húzna az irányába.Egy másodperc múlva már egymással szemben álltunk.Mindkettőnk arcára kiült a sokk.Ez a kiscsaj halálian hasonlított rám és nem csak abban,hogy szemei aranybarnán csillogtak hanem az arcformája teljesen olyan volt mint az enyém.Azt hiszem még egy másodpercig nézhettük egymást de aztán mind ketten szélesen elvigyorodtunk
1 fejezet: Alice szemszögéből ^^
Éppen haza érkeztünk a vásárlásból Rosalieval amikor bevillant egy kép a jövőmről.Azt láttam,hogy találkozni fogok egy vámpírral. Ijedtemben elejtettem a szatyrokat és mereven bámultam magam elé. Gondolatban üzentem Edwardnak,hogy mondja meg a többieknek,hogy semmi baj és,hogy ne jöjjenek utánam.Ezután gyorsan futni kezdtem az erdőbe.Nem tudom miért mentem,olyan volt mint ha valami húzna felé.Pár másodperc múlva már szemben álltam a vámpírral,aki szörnyen hasonlított rám.Azt hiszem mindketten sokkos állapotba kerültünk,már ha ez lehetséges egy vámpírnál. Még egy másodpercig néztük egymást aztán mindketten szélesen elvigyorodtunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)